Épp, hogy… Épp, hogy egymásra leltünk, Megláttuk egymásban a szépet… Épp, hogy megfogtuk egymás kezét, És útra keltünk felfedezni… Épp, hogy tettünk együtt pár lépést, S most inkább visszafordulnál… Félsz? Én is. Mi riaszt vissza? Nincs mit szégyellned. Elmondhatod… Vagy… Continue Reading →
Mosoly a Tükörben Szemem sarkába ma mosoly ült… S néhány könnycsepp is, melyet a hála szült… És a csodálat a Nő iránt, aki én is vagyok… Aki lényemen át a Világra ragyog. Kinek mosoly ível ajkán, s a Szíve mélyén,… Continue Reading →
Gyógyulj, Szív! Könnyeim s énekem mossák tisztára Sokszor sebzett szívemet. Gyógyulj, Szív, gyógyulj! Bízz, és szeress újra, Minden dobbanásoddal, Rezdüléseddel! © Budapest, 2021. december 11. Fotó: Jill Wellington képe a Pixabay-ről
A spirituális hős útjáról. A hegyeken túl A hegyeken túli messzeségben, Herceg, ott vár Dicsőséged. Eljött az Igazság Szent órája, Fogd kardod, s szállj lóhátra! Hagyd el az erődöt, S a falakon túl erődet Szíved mélyén találd meg! Tisztasága, Nemessége,… Continue Reading →
Egy gyönyörű kapcsolódás ihlette sorok. A Szerelem virága Szívemben Selymes Szivárvány- Szirmokkal nyílik a Szerelem Százszorszép virága, S illatát Szórja ajándékul Szerte e Szépséges világba. © Budapest, 2020. november 3. Fotó: congerdesign képe a Pixabay-ről
Lótuszvirág Bársony éjbe burkolózva,Párnák között csókolózvaCsillagtengerek várnak,S a Lélek ragyogó világátÖlelő hullámok válnakEzerszirmú lótuszvirággá. © Budapest, 2020. március 27. Fotó: Jaesung An képe a Pixabay-ről.
Holdfogyatkozás Felhők ölelésében fogyatkozott a Hold az égen, S mi szabadon játszottunk az ő ezüst fényében, Megfürdött a nyír és az ében, egymás szívében… Már tele a Hold… nyugovóra térek… Madárdal ébreszt és a hajnali fények, S ez ének újra… Continue Reading →
Én és az Angyalom Furcsa az érzés először. Felkavar. A megbúvó vonzalom előtör, felfakad. Egymásra mosolygunk, a tűz meggyullad. Egy őszinte pillanat hosszú csókba fullad. Simulva karodba zársz, érzem az illatod. Én vagyok ma éjjel az Esthajnalcsillagod… Összebújunk szorosan, gátlásaink’… Continue Reading →
Egy érzés, egy mondat, egy vers a szerelmesekről, ami csak úgy, egy perc alatt született meg. Szerelmesek Egymás közelségét kívánva, karjukat kitárva, majd összefonva, forró testtel összeforrva, suttogva, simítva simulnak egymás lelkéhez, mert ott lelik szívük ívének minden vágyát, s… Continue Reading →
© 2025 A Hangleány mesmeséi — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
